Egyházi vagy polgári, családias vagy hatalmas, minden pár egyik legmeghatározóbb élménye az a nap, mikor összekötik az életüket. Az esküvők stílusukban eltérhetnek, így a lakodalom menete a vallási hovatartozástól és sok egyéb tényezőtől is függhet.

Nagyanyáink idejében

A régi időkből már csak néhány szokás maradt fenn a mai napig, amiket leginkább már csupán vidéken tartanak. A falusi közösségben mindennek megvolt a maga ideje, például annak is, mikor kérik ki a menyasszonyt, mikor mennek a polgári és a templomi szertartásra. Az ifjú pár megajándékozásának is megvolt a maga ideje, ahogy annak is, hogy kinek mit kellett hoznia nekik.

Annak idején és néhány helyen még ma is meg lehet állapítani a templom padjainak ülésrendjéből, hogy kinek lesz hamarosan lakodalma. Régen úgy tartotta a szokás, hogy az ifjú házasulandók menyegzőjének időpontját az azt megelőző három hétben minden vasárnapi istentisztelet végén kihirdették.

Régen, mikor az esküvőn már csupán az ünneplés maradt hátra, a menyasszonytáncot követte egy kevésbé érzékeny és meghitt néhány perc, a bolondmenyasszony tánc. Ilyenkor egy férfi vendég, aki menyasszonynak öltözött lép a vendégek közé, vele is táncolhatnak a vendégek, a tánc közben gyűjtött pénzt pedig végül az ifjú házasok kapják meg a bolondmenyasszonytól, eme jelképes összeggel támogatva a pár közösen megkezdett életét.

A lakodalom menete a mai szokások szerint

Régóta ismert hagyomány, hogy a gyűrű viselése az összetartozást és a szerelmet fejezi ki a házasok életében. Ez a szokás egészen az ókorig nyúlik vissza. A gyűrűsujjon hordott eljegyzési és karikagyűrű hordásának szokása az egyiptomiaktól ered, akik a formával a folytonosságot, valamint az örökké tartó hűséget és szeretetet kívánták jelképezni. Úgy gondolták, hogy a bal kéz negyedik ujjából közvetlenül egy ér, a „vena amoris”, azaz a szerelem vénája a szívbe vezet, így aligha találhattak volna szimbolikusabb helyet a gyűrű viselésére. Az anatómiai helytelenség ellenére azonban ez a szokás ma is él.

Egy másik jól ismert szokás a lakodalom menetében, mikor az ara édesapja ,,átadja” lányát leendő férjének. Ilyenkor az apák egy igazi érzelmi hullámvasútra ülnek fel, mikor végigvonulnak lányukkal a padsorok között a násznép könnyes tekintetétől kísérve, hiszen ekkor tudatosul általában igazán bennük, hogy kicsi lányuk felnőtt.

Valami régi, valami új, valami kölcsönbe és valami kék. Eme négy dolog a mai napig szinte minden házasságkötésen megtalálható. Az Angliából származó versike korabeli jelentése szerint a menyasszonynak az esküvője napján szüksége lesz valami régire, amely a menyasszony addigi, hajadon életét jelképezi, és valami újra, mely a pár szerencsés jövőjét biztosítja. A kölcsönkért tárgyak emlékeztetik majd a menyasszonyt arra, hogy a családja és a barátok mindig ott lesznek mellette, a kék szín pedig a hűséget jelképezi a pár számára. A mára már kevésbé ismételgetett ezüstpénz szerepe is fontos volt, amely célja, hogy gazdagságot hozzon az ifjú pár életébe.

Az apró részletek

Ha épp életed legmeghatározóbb napjára készülsz és már csak a legapróbb részleteket szervezed vagy még csak most kezdesz neki, ne feledkezz meg a tökéletes helyszínről, és arról se, hogy egy profi fotós elkapja az összes megható pillanatot. Bátran kérj tőlünk segítséget a nagy napod tökéletesítéséhez, hidd el, nem bánod majd meg!

Share This