Valami régi, valami új, valami kék… Az egyike a legrégebbi lakodalmi szokásoknak. Az évek során rengeteg dolgot átvettünk különböző nemzetektől, és sok régi szokást elhagytunk. 

 

Ennek ellenére persze a lakodalmak továbbra is megmaradtak annak, amik mindig is voltak: egy gyönyörű napnak, mely során két szerelmes elrebegi egymásnak azt a bizonyos igent, amellyel összekötik életük további részét. Ha ti is ezelőtt a hatalmas és romantikus esemény előtt álltok, bizonyára örülni fogtok némi inspirációnak, ötletnek. 

 

A múlt vidám, mára már feledésbe merült lakodalmi szokásai

 

Korábban már említettünk néhány csodálatos, mára a múlt homályába süppedt szokást, melyet talán már csak néhány vidéki közösség tart valamilyen formában életben. Van azonban még más hagyomány is, amelyet akkor nem említettünk. 

 

Ilyen a menyasszony kikérése is. Erre a menyegzőt megelőző éjjelen került sor. A násznép két csapatra oszlott: a vőlegényre családtagjaival és barátaival, akik hatalmas csinnadratta kíséretében, feldíszített rozoga kocsiban (vagy még korábban szekérrel) érkeztek az arához. “Ajándékot” is vittek magukkal, egy kakast. A második csapatot a menyasszony és köre alkotta, ők egy tyúkkal készültek. A két tollas összeeresztéséből persze jósoltak is: nem mást, mint azt, hogy bő lesz-e a pár gyermekáldása.

 

Nagyanyáink idejében az újdonsült feleségnek felkontyolták a haját, emellé pedig  akár éveken át menyecskének hívták. Ez a név ugyanis mindaddig maradt rajta, ameddig meg nem született az első gyermeke.

 

Haladva a korral

 

Természetesen a babonákból és lakodalmi szokásokból a huszadik századra sem fogytunk ki. Ugyan a kínosabb és népiesebb szokásokat tényleg csupán néhányan tartják életben, van négy olyan apró részlet, amely a mai napig a legtöbb esküvőn megjelenik, az eredetével és jelentésével pedig illik tisztában lenni. Hiszen mi értelme van például egyáltalán felvenni azt a harisnyakötőt, ha azt sem tudod, hogy miért teszed? 

 

  1. Koszorúslányok és gyűrűhordozók

 

Két olyan szerepkör, ami szinte minden esküvőn megjelenik, bár legtöbben nem tartják szem előtt azt, miből is alakult ki ez a szokás. A gyűrűk hordozója régen mindig egy kisfiú volt, aki azon kívül, hogy a házasságot megpecsételő ékszereket volt köteles őrizni, majd átnyújtani, ő volt az, aki szerencsét hozott a jegyeseknek. 

 

Mihez kellett a szerencse? Ahhoz, hogy legalább egy fia szülessen a párnak, aki tovább viheti apja nevét. A koszorúslányoknak egy talán még fontosabb feladatkör jutott. Ezek a lányok minden esetben hajadonok voltak, akik díszes ruhájukban a menyasszony előtt jelentek meg, ahogyan ez ma is van. Azért vonultak be mindig az ara előtt, hogy őket rabolják majd el, ne pedig a leendő feleséget, mikor az elindul az oltár felé.

 

  1. Rizsszemek vagy rózsaszirmok között 

 

Mindkét apró esküvői elem keletről vándorolt be kis hazánkba. Tulajdonképpen ez a kakas és a tyúk  éjszakai összeeresztését váltotta fel. Akárcsak a régi falusi hagyomány, a szirmok és szemek is hatalmas gyermekáldást hoznak majd el a pár életébe.

 

  1. Ki a következő menyecske?

 

Ugye nem is kell részleteznünk? Aki elkapja a menyasszony csokrát, az házasodik következőnek. Ha sok hajadont vártok a nagy napra, némi utánajárással találhattok olyan virágárust, akinek csokra akár négyfelé is szétesik a levegőben!

 

  1. A már emlegetett harisnyakötő

 

Ez az előbb emlegetett szokás férfiaknak szánt verziója. Miért csak a barátnők versengjenek? Míg előbbit leginkább az igenek elrebegése utánra ajánljuk, addig ezt inkább az esti órákra, a buli kezdetére. 

 

Ennek a miértje igencsak egyszerű: azt a harisnyakötőt bizony meg kell szereznie az újdonsült férjnek, ráadásul az első koccintás után a versengés is sokkal szorosabb lesz azért a ruhadarabért!

 

Ha nem döntöttétek még el, hogy ti melyik hagyományt szeretnétek az esküvőtökön éltetni, esetleg van még megoldandó feladat, szívesen állunk rendelkezésetekre, keressetek minket bizalommal!

Share This